2020.10.16: Kutasi Csaba: Textilkikészítési ismeretek
2020.10.03: Kutasi Csaba: Kémiai textilmintázó eljárások; Figuratív és nonfiguratív, ill. egyéb gépi technikák
2020.09.12: Kutasi Csaba: Színező berendezések
Kutasi Csaba: Textilkikészítés 2020.02.10
A textilkikészítés során az optimálisan megválasztott fizikai- és kémiai folyamatokkal, műveletsorokkal alakul ki a tisztán előállított, tetszetős, a rendeltetési igényeknek megfelelő használati tulajdonságokkal rendelkező kész méteráru (amennyiben pl. fonal, vagy cérna a késztermék, úgy ezeknél is alkalmaznak speciális kikészítőműveleteket).
A textilkikészítés során az optimálisan megválasztott fizikai- és kémiai folyamatokkal, műveletsorokkal alakul ki a tisztán előállított, tetszetős, a rendeltetési igényeknek megfelelő használati tulajdonságokkal rendelkező kész méteráru (amennyiben pl. fonal, vagy cérna a késztermék, úgy ezeknél is alkalmaznak speciális kikészítőműveleteket).
Előkészítés-fehérítés
A szövödéből, kötőüzemből kikerülő nyerskelmét tovább feldolgozásra úgy kell alkalmassá tenni, hogy
- a természetes, ill. feldolgozás során szerzett szennyezőanyagok eltávolításra kerüljenek (a szálasanyag tisztán legyen jelen),
- a textilanyag megfelelő nedvesedő-képességgel és elvárt alapfehérséggel rendelkezzen.
Az ún. kémiai fehérítés kifejezés tágabb értelemben azt a műveletsort jelenti, amellyel a szálasanyagot megszabadítják minden zavaró szennyezőanyagtól, tulajdonságtól. A fehérítés szűkebb jelentése általában egy oxidatív (ritkábban reduktív) kezelőművelet, amellyel a természetes és egyéb színezőanyagot elszíntelenítik, így fehérré válik. Az optikai fehérítés a kémiai fehérítést követő fehérség-fokozó művelet. A felvitt fluoreszkáló, főleg kékes tónusú szerves vegyület növeli a fehérségi fokot (több látható fény érkezik szemünkbe, a kékesfehéret fehérebbnek észleljük). A színes fonalakból álló, pl. tarkánszőtt szövetek leendő fehér fonalait is fehérítik kémiai úton szövet-alakban.
Színezés
Az egyszínű-, vagy színes alapon mintázott szöveteknél a kelmét színezik. Az alkalmas színezéket a szálasanyagnak megfelelően választják ki. A színezést mindig vizes közegben végzik, a színezéket ezért fel kell oldani, vagy kolloid diszperz rendszerben kell tartani. A közvetlen oldhatóságot megfelelő csoportok jelenléte biztosítja, ilyenek többek között a direkt, savas, reaktív stb. színezékek. Miután csak a színezés ideje alatt szükséges az oldhatóság, használhatók ideiglenes vízoldhatósággal rendelkező színezékek is. Főleg a lúgos redukcióval oldhatók (csáva, kén) tartoznak ide, amelyeket - a szálba behatolás után - visszaoxidálással alakítanak oldhatatlan pigmentté. Vannak olyan színezékek, amelyek a szál belsejében félkész vegyületekből képződnek vízoldhatatlan vegyületek formájában. A közvetlen oldhatóságú színezékek esetében a színezést követően is megmarad a vízben oldhatóság, így ezeknél a nedves színtartóság problémás lehet (használat közbeni vizes hatások, mosás). A kelméken kívül laza szálasanyagot, fonalat, elkészült darabárut (pl. zokni, sapka stb.) is szoktak színezni.
Textilnyomás
A sokszínű, tarkázott, ún. színmintás textilanyagok kétféle módon állíthatók elő. A mechanikai mintázásnál a színezés (mint kémiai művelet) és a mintázás egymástól függetlenül történik. Pl. előre színezett fonalakból tarkán-szövéssel mintázott méteráru, színes fonalakból kötött kelme, kézimunkával (hímzéssel, csomózással, stb.) mintázott textíliák előállítása, a folt-varrással történő mintázás tartozik ide. A kémiai mintázás során a színezés (mint többek között kémiai folyamat) és a mintázás egybeesik, időben egyszerre megy végbe. Pl. a mintás kézi festés, a klasszikus textilnyomás, digitális nyomtatás, non-figuratív módszerű helyenkénti fonal- és kelmeszínező eljárások, stb. sorolhatók ebbe a csoportba.
A textilnyomás olyan kémiai mintázást jelent, amikor az egységes szerkezetű fehér, vagy egyszínűre színezett textilfelületen (szövött, kötött, ill. nem-szőtt kelme) helyenkénti színezéssel, vagy helyenkénti színezék-elroncsolással alakítanak ki mintázatot. A színnyomási eljárások közös jellemzői (gépi- és kémiai technológiától függetlenül):
- a nyomószínezéket mindig előre elkészített mintázó-szerszámmal hordják fel (vésett henger, sík- vagy rotációs sablon),
- sokszorosító eljárás, a nyomószerszám többször használható, a minta nagyszámú másolata (lenyomata) állítható elő,
- a nyomószerszámról/ból a nyomószínezék nyomóerő segítségével préselődik a textilanyagra (innen ered a nyomás elnevezés),
- a színezéket mindig sűrítővel vastagított (sűrűn folyó) nyomópép formájában viszik fel a textilfelületre (így lesz élesen körvonalazott a mintaelem).
A nyomószerszám kialakítása szerint magasnyomó (a minta a sokszorosító szerszám kiemelkedő felületére felvitt nyomópép átvitelével alakul ki; ilyen pl. a kékfestő termékek mintázásánál a dúcnyomás), mélynyomó (a minta a sokszorosító szerszám bemélyedései által közvetített nyomópép átvitelével alakul ki; ilyen pl. a hengernyomás) eljárások ismertek. Ezeken felül még szitanyomó eljárás (a minta a sokszorosító szerszám áteresztő részein átpréselt nyomópép által alakul ki; ilyen pl. a sík- és rotációs filmnyomás) fordulhat elő.
Egy ideje a digitális textilnyomtatással is mintáznak, amelynek során az előkészített kelmére speciális sornyomtatóval, textilszínezék-tintákkal alakítják ki a mintázatot.
Mechanikai- és vegyi végkikészítések
A szárazon (vagy meghatározott, alacsony nedvességtartalmú) textíliákon történő, fizikai kezeléseket mechanikai kikészítésnek nevezik. Ezek során főleg a textilfelületet alakítják, ill. a kelme szerkezetét változtatják (tömörítik, stabilizálják). A bolyhozással a szerkezetileg arra alkalmas szövött vagy kötött kelme felületén egyenletes sűrűségű- és magasságú száltakarót alakítanak ki. Alapvetően szövött méterárukat, ill. esetenként speciális szerkezetű kötött kelméket bolyhoznak. Az optimális magasságú és sűrűségű száltakaró kialakításához kellően megválasztott szálasanyag jellemzők, fonalszerkezeti tulajdonságok, kelme-felépítési adottságok kellenek.
A feldolgozás, ill. felhasználás (háztartási mosás-, ill. szárítás) során bekövetkező kedvezőtlen kelmezsugorodások („összemenések”) elkerülésére a kikészítő-üzemi gyártás végén optimálisan végrehajtott mechanikai zsugorítás (sanforizálás), ill. nemesítő (műgyantás) végkikészítés szolgál.
A különböző mechanikai méretállandósító technológiák közös elve abban foglalható össze, hogy a kelme hossz- és keresztirányú méreteit annyira csökkentik, amelyeket a többszöri mosás után vennének fel. A mechanikai módszerek azért kerülnek előtérbe, mert az ilyen típusú beavatkozások nem járnak vegyi hatással, továbbá alacsony zsugorodási értékek állíthatók be.
A textilkikészítési műveletek közül kémiai (vegyi) eljárásoknak nevezik azokat, amelyeket nedves állapotban (akár csak vizes közegben), ill. értelemszerűen megfelelő segédanyag- és vegyszer tartalmú fürdőkben végeznek.
Az elsősorban cellulózalapú (természetes, pl. pamut, len, ill. természetes-alapú mesterséges, pl. viszkóz, lyocell) szálasanyagból készült termékeknél kerül előtérbe a vegyi méretállandósítás, és a gyűrődésfeloldódási képesség javítása, a mosás után simán száradó hatás elérése, ill. a forma- és vasalástartás (pl. a kialakított élek- és hajtások tartósságának) biztosítása. Ezeket könnyű kezelhetőséget biztosító kikészítéseknek is nevezik, a kívánt hatásokat műgyanták felhasználásával érik el.
Különleges kikészítő eljárások közé azok tartoznak, amelyekkel a textilanyagokat különféle külső hatásokkal szemben teszik ellenállóvá. Ilyen lehet a víztaszítás (vízlepergetés, vízhatlanítás) elérése, az olaj- és szennytaszító képesség biztosítása, szennyeződés mérséklése és a piszok eleresztés fokozása, a lángolás gátlás (égéskésleltetés), a mikroorganizmusok, ill. a rovarkár elleni védelem. A szintetikus, ill. ilyen tartalmú keverékekből készült kelmék esetében pl. a göbösödés ellen védő, valamint antisztatizáló kikészítések is ide tartoznak.
A korszerű kikészítő eljárásoknál nemcsak a több mosást kibíró képesség elérése lényeges, hanem a környezetkímélő technológiai eljárások előnyben részesítése, valamint a kikészített textília mentessége az egészségi kockázatot jelentő, káros vegyianyagoktól.
A sokszínű, tarkázott, ún. színmintás textilanyagok kétféle módon állíthatók elő. A mechanikai mintázásnál a színezés (mint kémiai művelet) és a mintázás egymástól függetlenül történik. Pl. előre színezett fonalakból tarkán-szövéssel mintázott méteráru, színes fonalakból kötött kelme, kézimunkával (hímzéssel, csomózással, stb.) mintázott textíliák előállítása, a folt-varrással történő mintázás tartozik ide. A kémiai mintázás során a színezés (mint többek között kémiai folyamat) és a mintázás egybeesik, időben egyszerre megy végbe. Pl. a mintás kézi festés, a klasszikus textilnyomás, digitális nyomtatás, non-figuratív módszerű helyenkénti fonal- és kelmeszínező eljárások, stb. sorolhatók ebbe a csoportba.
A textilnyomás olyan kémiai mintázást jelent, amikor az egységes szerkezetű fehér, vagy egyszínűre színezett textilfelületen (szövött, kötött, ill. nem-szőtt kelme) helyenkénti színezéssel, vagy helyenkénti színezék-elroncsolással alakítanak ki mintázatot. A színnyomási eljárások közös jellemzői (gépi- és kémiai technológiától függetlenül):
- a nyomószínezéket mindig előre elkészített mintázó-szerszámmal hordják fel (vésett henger, sík- vagy rotációs sablon),
- sokszorosító eljárás, a nyomószerszám többször használható, a minta nagyszámú másolata (lenyomata) állítható elő,
- a nyomószerszámról/ból a nyomószínezék nyomóerő segítségével préselődik a textilanyagra (innen ered a nyomás elnevezés),
- a színezéket mindig sűrítővel vastagított (sűrűn folyó) nyomópép formájában viszik fel a textilfelületre (így lesz élesen körvonalazott a mintaelem).
A nyomószerszám kialakítása szerint magasnyomó (a minta a sokszorosító szerszám kiemelkedő felületére felvitt nyomópép átvitelével alakul ki; ilyen pl. a kékfestő termékek mintázásánál a dúcnyomás), mélynyomó (a minta a sokszorosító szerszám bemélyedései által közvetített nyomópép átvitelével alakul ki; ilyen pl. a hengernyomás) eljárások ismertek. Ezeken felül még szitanyomó eljárás (a minta a sokszorosító szerszám áteresztő részein átpréselt nyomópép által alakul ki; ilyen pl. a sík- és rotációs filmnyomás) fordulhat elő.
Egy ideje a digitális textilnyomtatással is mintáznak, amelynek során az előkészített kelmére speciális sornyomtatóval, textilszínezék-tintákkal alakítják ki a mintázatot.
Mechanikai- és vegyi végkikészítések
A szárazon (vagy meghatározott, alacsony nedvességtartalmú) textíliákon történő, fizikai kezeléseket mechanikai kikészítésnek nevezik. Ezek során főleg a textilfelületet alakítják, ill. a kelme szerkezetét változtatják (tömörítik, stabilizálják). A bolyhozással a szerkezetileg arra alkalmas szövött vagy kötött kelme felületén egyenletes sűrűségű- és magasságú száltakarót alakítanak ki. Alapvetően szövött méterárukat, ill. esetenként speciális szerkezetű kötött kelméket bolyhoznak. Az optimális magasságú és sűrűségű száltakaró kialakításához kellően megválasztott szálasanyag jellemzők, fonalszerkezeti tulajdonságok, kelme-felépítési adottságok kellenek.
A feldolgozás, ill. felhasználás (háztartási mosás-, ill. szárítás) során bekövetkező kedvezőtlen kelmezsugorodások („összemenések”) elkerülésére a kikészítő-üzemi gyártás végén optimálisan végrehajtott mechanikai zsugorítás (sanforizálás), ill. nemesítő (műgyantás) végkikészítés szolgál.
A különböző mechanikai méretállandósító technológiák közös elve abban foglalható össze, hogy a kelme hossz- és keresztirányú méreteit annyira csökkentik, amelyeket a többszöri mosás után vennének fel. A mechanikai módszerek azért kerülnek előtérbe, mert az ilyen típusú beavatkozások nem járnak vegyi hatással, továbbá alacsony zsugorodási értékek állíthatók be.
A textilkikészítési műveletek közül kémiai (vegyi) eljárásoknak nevezik azokat, amelyeket nedves állapotban (akár csak vizes közegben), ill. értelemszerűen megfelelő segédanyag- és vegyszer tartalmú fürdőkben végeznek.
Az elsősorban cellulózalapú (természetes, pl. pamut, len, ill. természetes-alapú mesterséges, pl. viszkóz, lyocell) szálasanyagból készült termékeknél kerül előtérbe a vegyi méretállandósítás, és a gyűrődésfeloldódási képesség javítása, a mosás után simán száradó hatás elérése, ill. a forma- és vasalástartás (pl. a kialakított élek- és hajtások tartósságának) biztosítása. Ezeket könnyű kezelhetőséget biztosító kikészítéseknek is nevezik, a kívánt hatásokat műgyanták felhasználásával érik el.
Különleges kikészítő eljárások közé azok tartoznak, amelyekkel a textilanyagokat különféle külső hatásokkal szemben teszik ellenállóvá. Ilyen lehet a víztaszítás (vízlepergetés, vízhatlanítás) elérése, az olaj- és szennytaszító képesség biztosítása, szennyeződés mérséklése és a piszok eleresztés fokozása, a lángolás gátlás (égéskésleltetés), a mikroorganizmusok, ill. a rovarkár elleni védelem. A szintetikus, ill. ilyen tartalmú keverékekből készült kelmék esetében pl. a göbösödés ellen védő, valamint antisztatizáló kikészítések is ide tartoznak.
A korszerű kikészítő eljárásoknál nemcsak a több mosást kibíró képesség elérése lényeges, hanem a környezetkímélő technológiai eljárások előnyben részesítése, valamint a kikészített textília mentessége az egészségi kockázatot jelentő, káros vegyianyagoktól.
